Tisza folyó

Fiatalember vagyok.
Épp úgy fiatal,
mint ahogy ember.
Ki ha kell vitézül bátor,
de ha magamarad félni is mer.
Így állok hát most itt,
csöppet sem bátran.
Kullogva új lakom nyomában;
sorsom költöztetett Szegedre,
de én építettem házam.

Tisza folyó!
Beléd mondok mindent amire csak vágyhatok.
Follyál vele minél messzebb,
hol talán meghallhatják angyalok!
Idegen vagyok!
De te meghallgatsz, s ez bíztató.
Én befogadnálak!
Te befogadsz?
Tisza folyó.

Igaz nem bátrak lépteim,
de visznek és ez fél siker.
S utamon belémkarol szerelmem
hogy ne inogjak, ne essek el.
Csak Ő az aki hisz bennem.
Még én sem hiszek magamban.
De mind bátrabbak lépteim,
ha keze itt van karomban.
Ez szerelem, Tisza folyó!
Ő egy oylan társam nekem,
mint neked a híd;
a régi és az új Szegeden.
Nem kérdez csak átölel.
Bár néha észveszejtőn folyni kell.
Összerogyni sosem fog,
csak oltalmazón néz, ölel.

Tisza folyó!
Beléd mondok mindent amire csak vágyhatok.
Follyál vele minél messzebb,
hol talán meghallhatják angyalok!
Idegen vagyok!
De te meghallgatsz, s ez bíztató.
Én befogadnálak!
Te befogadsz?
Tisza folyó.

S hogy mi a célom?
Az hogy tanító legyek.
Arra vágyom, hogy okíthassak gyerekeket.
S ha egyszer majd gyermekem születik
jó emberré neveljem.
Teszem ezt majd úgy,
mint ahogy apám nevelt engem;
s ahogy tanáraim okítanak
itt az egyetemen.
Ez hát nekem Szeged. S ez vagy nekem Tisza folyó!
Megálmodott jövő, amit élni volna jó.
S ha nem leszek már fiatal,
akkor is megmaradok ember.
Egy Szegeden lett tanító,
sok-sok szeretettel.

Drága Tisza folyó!
én beléd mondok mindent, amire
csak vágyhatok.
Te csak follyál minél messzebb;
várnak már az angyalok!
Jó barátod vagyok,
ki meghallgat, s ez bíztató.
Befogadtuk egymást.

Szeretlek

Tisza folyó!