Nézéseim

Komótosan ballagok.

 Léptek visznek át a városon.

Több ezerszer illette

e vén betont a lábnyomom.

Magaménak érzem,

lehet enyém is már talán.

Hisz nézéseim ott ragyognak

száz épület falán.

Megőriztek engem.

 Minden szavam, tettem.

Én is őrzöm Őt,

felnőtt gyermeki szememben.

Itt tanultam járni,

 s talán itt is felejtek el.

Drága Orosháza,

 Te mindig enyém leszel.