Orosházi közterek

Ezer város utcaporát írta már meg költő.

A Te porod majd én írom, hisz az is nagy, hömpölygő.

Bízom benne szívből, költő helyett én is jó leszek;

Ahogy Ti is jók vagytok nekem orosházi közterek.

Mindenkori csodálattal nézek Tirajtatok körbe.

Ha valakinek, hát nekem hazám az Alföld Gyöngye.

Mert ülhetek tóparton Gyopároson, megkaristolt Árpád-kerti padon,

Tudom, hogy ahol megpihenek az az én városom.

Emberek jönnek-mennek, hogy hová is, azt nem tudom.

Csak nézem őket én, és a sárga Táncsics gimnázium.

Dózsa Györgynek útján mindig megemlékezem,

Hogy egykor gettó állott ezen a helyen.

A tűz rágta Tóth-malom megárvulva vár.

Hogy megemésztett belsejét valaki adja vissza már.

Szent István szobrára mindig mosolyogva nézek,

Ahogy hátat fordít büszkén a Győri Vilmos térnek.

Orosháza utcaporát, ha megírná egy költő,

Híre menne rímbe szedve, milyen nagy hömpölygő.

Én írtam róla pár sort, hogy nekem mit jelentetek,

Hogy milyennek látlak Bennetek, orosházi közterek.