Vígad a táj

Lehunyom szemem,

és belélegzem illatát.

Így hallgatom – békén –

a madárének dallamát.

Szerelmes szívem,

most még érzőbben dobog.

Egyre vígad a táj;

és én is boldog vagyok.

Érezni az életet,

kézzel fogható.

Előbújik minden,

mit eddig eltakart a hó.

Az egy szín fehér után,

mint száz szivárvány ragyog.

Egyre vígad a táj;

és én is boldog vagyok.

Köszöntelek tavasz,

vártalak már régen.

Sok bánat ért engemet,

az elmúlt hideg télen.

S most hogy itt vagy újra,

végre megnyugodhatok.

Egyre vígad a táj,

s vele boldog vagyok.